Utasként is csak elképzeléseink lehetnek arról, mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó stewardess, illetve steward legyen, és csupán nagyjából lehetnek fogalmaink a munka nehézségéről. A repüléssel kapcsolatos filmek is tévútra vezetnek bennünket, mert legtöbbjük légikatasztrófákat dolgoz fel, vagy éppen könnyeden, felszínesen mutatja be a légutas-kísérők életét, mint a Boeing, boeing című 1965-ös vígjáték Tony Curtissel, vagy a Kapj el, ha tudsz! jelenete, ahol Leonardo Di Caprio vonul a szebbnél szebb stewardessek között.

Van olyan szakma, ahol a testmagasság sokat számít, a légiutas-kísérőknél feltétlenül. A nálunk csak sztyuvinak vagy stuviknak becézett foglalkozáshoz megfelelő test- és ülőmagasság szükséges a munkavégzéshez, ép végtagok, megfelelő láb- és karhossz, izommunka. K. Dávid, aki már többször találkozott egy ismert fapados társaság nevével jelzett hirdetéssel, jelentkezett a hat hetes képzésre. Mindenekelőtt alapos orvosi vizsgálaton esett túl, ahol a vizsgálatot végző orvos közölte, hogy a testmagassága éppen jó, 183 cm, a maximális megengedett magasság ugyanis férfiaknál 185 cm. Így elképzelhető, hogy ügyelnie kell arra, hogy ne hordjon túlságosan magas talpú cipőt.

Nem mindegy, kinek milyen az állóképessége, bírni kell akár a sok órás repülőutakat is, az általában külföldön található bázishelyen való tartózkodást, az otthontól való távollétet, az utasok igényeihez való alkalmazkodást. A fórumokon a már tapasztalt légiutas-kísérők nem ringatják illúziókba a jelölteket vagy érdeklődőket, megpróbálják őket előre felkészíteni, mi vár rájuk. Aki közel-keleti légitársaságnál kap munkát, annak nem árt tudni, hogy ha valamelyik muszlim országban lesz a bázishely, ott alkalmazkodnia kell az éghajlathoz, a forrósághoz, esetleg a sivataghoz, és ahhoz, hogy moszlim országban fog élni. Az egyik legnehezebb megszokni a hőséget, ugyanis nyáron a hőmérséklet egyes helyeken elérheti a plusz ötven fokot. Az internetes fórumokon író tapasztalt szakmabeliek szerint bizonyos légitársaságoknál nagyon lehajtják a légiutas-kísérőket, és valóban kötélidegek kellenek a munkához. Néhány érdeklődőt elriaszt az is, hogy az idősebbek felvilágosítják őket, ne álmodozzanak többezer eurós kezdő fizetésről, az első években mindenütt arra elég a fizetés, hogy a szállásra, étkezésre, ruhára teljen.

A munkaalkalmasságot a 14/2002. évi KöViM-EüM együttes rendelet szabályozza. E szerint a szemüveg vagy kontaktlencse például nem kizáró tényező. A hatvanas-hetvenes években még eltanácsolták azokat, akik szemüvegesek voltak. Szívritmuszavarral, koszorúér-betegséggel nem lehet hivatásszerűen repülni, szívizomgyulladással sem. A törvény szerint ugyan nem kizáró ok, de mindenképpen figyelemmel kell kísérni, ha valaki HIV-pozitív, fertőző májgyulladása, szifilisze van, illetve az immunrendszere nem működik megfelelően.

Anett, aki egy nagyobb európai légitársaság alkalmazottja, és már elmúlt harminc éves, fiatalabb éveihez képest visszavonultan él. Úgy fogalmaz, annyi embert látott már, és annyit van a repülés közben emberekkel összezárva, hogy a magánéletében sokszor nem kívánja a nagy társaságot. Privát életében ritkán bulizik, ám ha elmegy, akkor szeret kirúgni a hámból, olyankor szívesen fogyaszt tömény szeszeket, méghozzá sokat. A kívülállók azt hiszik, a stewardessek és stewardok élete csupa izgalom és kaland, ám Anett kiábrándít mindenkit, hiszen éppen olyan monoton munka lehet ez is, mint a többi. Ahogy a gyakorta utazók unják például a biztonsági bemutatót a repülés megkezdésekor, úgy a kollégáinak is a könyökén jön ki, de tudják, az emberek élete múlhat azon, hogy megjegyzik-e a hallottakat és látottakat.

Ha már alkohol, felszállás előtt figyelni kell arra, hogy a légiutas-kísérők fogyasztottak-e bódító szereket, szednek-e fájdalomcsillapítót, egyéb gyógyszereket. Szó sincsen arról, hogy titokban dézsmálnák az alkoholkészletet, mint azt páran gondolják. Minden, a munkájukat befolyásoló szer szedését jelenteniük kell a repülőorvosnak. Repülés előtt ellenőrző vizsgálaton esnek át a stewardok és stewardessek. Nem szállhatnak fel, ha az indulást megelőző 48 órában gerinctáji vagy általános érzéstelenítésen estek át, illetve 12 órán belül helyi érzéstelenítést kaptak, mondjuk fogorvosi kezelésen. Bizonyos gyógyszerek eleve kizárják a munkát. Mindez azért lényeges, mert maga a légiutas kísérő is felel az utasok biztonságáért. Nem véletlenül osztják be őket felszállás előtt az egyes vészkijáratokhoz.

2001 szeptember 11. óta a stewardesseknek és stewardoknak, akiknek munkájához a kezdetektől hozzátartozott felelni a biztonságért és az utasok kiszolgálásáért, fokozottan ügyelniük kell az utasok biztonságáért. Anett számára a legfárasztóbb az, ha két járat között nem tud eleget pihenni, mert intenzív figyelemmel végzi munkáját. Elvileg hozzászokhatott volna, hogy nem akkor pihenhet, mint mások, ennek ellenére a hétköznapokban sokszor érzi magát kimerültnek. Szerencséjére túlságosan problémás utassal még nem volt gondja, aki dühromaot kapott volna, vagy túlságosan leitta volna magát a repülőút alatt. Viszont folyamatosan figyelmeztetnie kell az utasokat, hogy amikor bekapcsolt övvel utaznak, ne kapcsolgassák ki az övet, ne álljanak fel, és ha szólnak nekik, hogy most vegyék ki a fülükből az mp3 lejátszó vagy telefon fülhallgatóit, akkor ne rakosgassák vissza rögtön. Reméli, hogy soha nem lesz szükség arra, hogy vészhelyzetben is tesztelje képességeit és tapasztalatait. De azért az ismeretterjesztő tévécsatornák légikatasztrófákkal és repülőgép-szerencsétlenségekkel foglalkozó sorozatait, ha teheti sem nézi, mert csak felidegesítik. Az Airplane-t pedig nem tartja a világ legviccesebb paródiájának.

Szegedi Éva